Egy szomorú délután

Ha létezik senki földje, akkor ezt nevezhetik annak. A sebesen rohanó széles folyó dübörögve ütközött neki a sziklafalnak és ágazott engedelmesen kétfelé, követve a sziget vonalát. Maga a földnyelv nélkülözött minden komfortot. Partvonalát megmászhatatlan sziklafal határolta, belsejében kusza sűrű erdő, tele parázsló szemű apróbb nagyobb állatokkal.

     A sziget csúcsán, a szikla falon magányos jól megtermett sötét hajú férfi állt, fekete köpenyével vígan játszadozott a szél. Testét ezüst vértezet fedte, mellkasán villámok hirdették, hogy a hírhedt Vihargárda, az uralkodó elit nehézlovas egységének a tagja. Hátán ívelt pengéjű kard pihent, markolata gyakori használatról árulkodott. Lágy vonásai ellenére ferde metszésű sötét szemei keménységet sugároztak. Ő volt Tier a Vihargárda vezetője. Pár méterre a háta mögött izmos koromfekete paripa állt mereven, vörösen izzó szemeit gazdáján tartotta. A férfi mozdulatlanul állt, szemével a vízre hold építette ezüsthidat nézve, de érzékelte a környezetét, érzékszervei folyamatosan figyeltek. Agyában egymást kergették a gondolatok, nem örült a mai nap történéseinek. Három nappal ezelőtt portyázni indult a Vihargárda az északi határvidékre, mert aggasztó jelentések érkeztek az ottani telepesektől. Régen elfeledett csak rémmesékből ismert lények jelentek meg, minden jel arra utalt, hogy észak nagyhatalmú sötét mágusai újra régi fényükben pompáznak. Ez a végét jelentette a száz éve tartó békének, ami nem kis fejtörést okozott a császárnak és, nagyhatalmú mágustanácsának. Apróbb heves összecsapások voltak eddig is, de azok csak éhes ork csapatok ellen folytak, de a helyzet megváltozott. Szervezett hordákról, éjfekete páncélt hordó lovagokról, sötét csuklyás parázsló szemű mágusokról szóltak a hírek. A Vihargárdát érte a megtiszteltetés. hogy teljes létszámban - ami hatezer lovast jelentett - szemlét tartson és megnyugtassa a helyieket. Egynapi útra voltak, amikor éjjel Tier a sátra mellett strázsáló paripája halk horkantására ébredt. Felült és kezével rögtön a kardja után kapott. Hátasa egy régi barát ajándékának hála rendkívüli érzékszervekkel rendelkezett, megérezte a mágiát is közelében. A férfi körülnézett sátra sötétjében, de semmit sem látott. Pár másodperc elteltével a földön levő homok elkezdett örvényleni majd lassan egy üzenet rajzolódott ki : beszélnünk kell, lovagolj azonnal dél felé ott találkozunk. Emy. Tier nagyot sóhajtva felöltötte páncélját, lóra pattant és elvágtatott. Húsz perce lovagolhatott, amikor a levegő előtte örvényleni kezdett és egy csillogó kapu jelent meg előtte. A férfi megcsóválta fejét és nagyot sóhajtva beleügetett, majd a következő pillanatban a szigeten találta magát. Fogalma sem volt hol van éppen a mágusok kapuik segítségével akár a birodalom másik végébe is repíthetik a célszemélyt. Töprengett mi lehet ilyen fontos, és mi az ami ekkora biztonsági intézkedést igényelt. Hosszú évek óta voltak barátok Emyvel, a birodalmi mágustanács négy tagjának egyikével. Ők voltak az uralkodó támaszai, hatalmuk bölcsen meg lett osztva, hogy egyik se kerekedessen a másik felé. A négy fő elemet uralták ők, Emy volt a tűz birtokosa. Hozzászokott, hogy a lehető legváratlanabb helyen és helyzetben lépett vele kapcsolatba, de az ember ne lepődjön meg ha mágusokkal barátkozik, főleg olyannal akit sem az uralkodó sem a tanács többi tagja nem szívlelt igazán. Az ellenszenv oka, hogy a birodalom történetében ő az első aki nő létére betöltötte ezt a posztot. Rá is tett egy lapáttal, mert testőrségét szintén csak lányok alkotják és ez így együtt sok ember rosszallását kivívta. A mágusok bár nagy hatalommal rendelkeznek mégis nagyon könnyen sebezhetők, a közvetlen fizikai támadások kivédésére szinte képtelenek. Ezért van mind a négy tagnak saját testőrsége egy kis létszámú, de annál nagyobb erőt képviselő falanx ami élő pajzs és lándzsafalat vont köréjük a csatában. Emy falanxa kizárólag fiatal lányokból állt. Tier mozdulatlanul állt vértjén csillogott a telihold fénye. Váratlanul éles bömbölés szakította meg az éj csendjét. két hatalmas sárkány jelent meg az égen hatalmas szárnyukat kitárva sebesen a föld felé tartottak, borostyánszín szemük ragyogott a sötétben. Elhúztak Tier feje fölött és mögötte nagy robajjal leszálltak. A férfi továbbra is mozdulatlanul állt, érzékelte, hogy hátasa izmai megfeszülnek és csak a jelére vár a harc megkezdéséhez. Hallotta, ahogy a sárkányok lovasai a földre lépnek, három lényt számolt. Érzékelte a jövevények lépéseit, ahogy megindultak felé. Mozdulata amikor a kardjához kapott szemmel követhetetlen volt. Pengéje kirepült hüvelyéből és azzal a mozdulattal már pördült is a jövevények felé. Ajkai egy varázsigét mormogtak, minek hatására a pengén rúnák kezdtek izzani,  A mozdulat tökéletes és halálos volt a kard süvítve lendült halált hozni a célpontra, de hirtelen megállt a mozdulat, a penge megállt egy finom ívű nyaktól pár centiméterre. Tier két ragyogó sötét szemet látott maga előtt és egy szélesen mosolygó arcot. Egy másodperc telt el, a rúnák kihunytak, a kard pihenni tért, Tier elmosolyodott és mély bariton hangján megszólalt:

• Örülök, hogy megérkeztél Emy.

A vele szembenálló mágus hosszú fekete hajú, sötétbarna szemű törékeny lány volt kezében botot tartott, melynek végében vörös gyémánt ragyogott. Földig érő fehér ruhájára lángnyelveket festettek. Két testőre szorosan mellette állt. Balján egy magas szőke hajú Dalmy, jobbján egy vele egy magas barna hajú Viky állt. A két testőrön ezüst páncél melybe lángnyelveket véstek, jobb kezükben lándzsát, bal kezükben pajzsot tartottak, hátukra kardot szíjaztak. Kedves mosolyuk ellenére Tier tudta félelmetes harcosok és ezt pár hónapja ő is érzékelte. Emlékeiben felderengett legutóbbi találkozásuk.

    Egy ork horda betört a birodalomba és egymás után fosztotta ki a falvakat. A Vihargárdát küldték ki, hogy tegyenek rendet, elkísérte őket Emy is. Két nap alatt utolérték a fenevadakat. Tier úgy gondolta egyszerűen lerohanják őket és hamar végeznek, ezért Emynek parancsba adta maradjon a táborba ne kockáztasson. Kora reggel indultak a csatába. Az orkok egy völgyben fekvő falut fosztottak ki éppen. Tier csatarendbe állította kétezer lovasát és elsöprő támadást indított a falu ellen. A hatásra amit kiváltott nem számított. A fenevadak csatarendbe álltak és a távolból segédcsapatok tűntek fel sok ezer ork, hatalmas méretű trollokkal megtámogatva. Az égen hamar feltűntek az első nyílvesszők is, de ennek ellenére az első támadás elsöprő erejű volt: a nehézlovasság átgázolt bőrvértes tömegen. Tier kiérve a sokaságból megfordította seregét és újabb rohamra indultak. A pusztítás hatalmas volt,de odaértek a trollok és egyre kezdtek hullani a lovasok is. Tier rádöbbent, hogy csapdába csalták őket és lehet nem éli túl ezt a napot. Kezdte érezni, hogy fáradt, kardja vöröslött a kiontott vértől. Társain is kimerültség jelei mutatkoztak. Tier végignézett az előtte levő vérszomjas falkán és újabb rohamot vezényelt, jól tudta az utolsót mert a lovak ereje is fogytán volt és legnagyobb fegyverük az elsöprő sebesség veszett így el. Megindultak, egyre közelebb értek a vicsorgó falkához, Tier szeme előtt már a dicső halál remegett amikor hírtelen fénylő tűzlabda csapódott a fenevadak közé, majd követték újabbak. Meglepve nézett körül és meglátta a túloldalról közeledő Emyt aki falanxa védelméből szórta az orkokat. Az ellnség bömbölve próbált hozzáférni,de támadásuk csúfos véget ért az előre meredő lándzsaerdőn. Tier tudta, hogy a meglepetés ereje hamar elmúlik és bajba kerülhetnek kicsiny létszámuk miatt, és Emy sem bír sokáig ilyen koncentrációt igénylő varázslatokat csinálni. Egy hatalmas tűzgömb csapódott a trollok közé hamuvá változtatva őket, de pár másodperce rá Emy összecsuklott a falanx közepén. Tier ordítva vezényelt rohamot és megmaradt emberei újult erőre kapva vágtattak a kicsiny csapat felé, véres ösvényt vágva az acsarkodó falka erdején. Támadásuk elementális ereje lélegzetvételnyi időt adott a menekülésre.

• Daly vigyétek ki innen! – harsant a kiáltás, de a lány makacsul megrázta a fejét.

• Nem hagyunk itt Téged!

• Vagy együtt vagy sehogy! – vágta rá Viky a falanxból.

Tier megunva a veszekedést Emyhez ugratott lepattant lováról, felrakta hátasa nyergébe és a farára csapott. Hű társa nagy sebességgel elindult az ájult mágussal a tábor felé. Megnyugodván, hogy biztonságba jutatta barátját Tier felkapta az egyik földön heverő testőr lándzsáját és pajzsát majd a falanxba állva a fenevadaknak rontottak. Pár percnyi eszeveszett küzdelem után a falka menekülőre fogta és ők visszatérhettek a táborba. Tudta az életét köszönheti barátainak.

   Tier végigmérte az előtte álló három lányt és kezdett rájönni mi az oka ennek a rejtélyes éjszakai találkának.

• Meséljetek mi ilyen fontos, hogy a senki földjére hoztatok? Egyáltalán hol vagyunk?

• Nem tudom. – felelte Emy mosolyogva – Dalmi szúrta ki ezt a helyet a magasból pár hete és ő mondta ide jöjjünk. A gond amibe a tanácsod kérnénk a tanács egyik tagjának viselkedése…

• Ne folytasd kitalálom Baltazár megint keveri a dolgokat. – vágta rá Tier

Ismerős volt neki a történet. A tanácsban ez az úriember uralta a földet és megunhatatlanul kereste ennek a három lánynak a társaságát. Mivel viszonzásra egyre nehezebben talált ez a rajongás, így egyre inkább  piszkos eszközökhöz folyamodott, bosszantva barátait. Nyíltan tenni ellene nem tudtak mert simulékony modora miatt az uralkodó és a többi tanácstag nagyon kedvelte. Behízelgő modora megnyitott számára minden kaput.

• Odáig merészkedett, hogy feltörte a szobáinkat és a személyes tárgyainkba kutatott. Megtalálta a leveleinket tudja, hogy közeli a viszonyunk Vikiyt és engem át akart helyeztetni másik egységhez. – panaszkodott Dalmy

• Mit csináljunk Tier? – szegezte neki a kérdés Vikiy

A férfi gondolataiba mélyedt. Tudta nyíltan semmit sem tehet, ki sem állhat a barátai mellett mert az uralkodó nem nézte volna jó szemmel. Valami olyan megoldást kellett találni ami leállítja Baltazárt, de részvételük titokban marad. Hírtelen eszébe jutott a megoldás:

• Emy emlékszel arra a varázsigére amit a kémeknél használtatok?

• Arra gondolsz ami bizonyos személyek előtt némává tette őket?

• Igen arra. Meg lehet csinálni?

• Persze csak nagyon személyes tárgyak kellenek hozzá, de van nálunk ilyen. – derült fel Emy arca.

• Kérek mindenkitől valamit ami fontos a szívének és tegye le a földre. – szólt a mágus utasítása

Egyszerre nyúltak a nyakukhoz és vették le nyakláncukat melyet legutóbbi közös csatájuk után csináltattak. Emy egy kört rajzolt köréjük botjával és rúnákkal kezdte megtölteni. A rajzolás végeztével halkan beszélni kezdett. A kör és a rúnák felizzottak majd fellángoltak. A kántálás egyre hangosabb lett majd egy vakító fény kíséretébe elaludtak a tüzek.

• Kész is. – mosolygott Emy – mostantól ha a láncok közelébe kerül ajka nem lesz képes szavakat formálni örökös némaságra lesz előttünk kárhoztatva.

• Akkor azt hiszem végeztünk is. – mosolygott Tier magában már a hatást élvezve.

A három lány a búcsúzkodás végeztével felkapaszkodott a sárkányok nyergébe.

• Hamarosan nyílik a kapud – szólt Emy – köszönjük a segítséget.

• Vigyázzatok hazafelé. – válaszolt Tier

A sárkányok egy dobbantással a levegőbe röppentek és pár másodperc múlva eltűntek az égen

    A semmi közepén egy magányos férfi állt a szikla tetjén, szemével a sebesen rohanó vizet bámulva. Haját és köpenyét dagasztotta a szél. Szemeiben könnycseppek ragyogtak. Hiányoztak a barátai és nem tudta viszont látja őket-e még…