Egy mese terjed az éjszakába
A sötét angyal legendája
Tábortüzeknél suttogva mesélik
Érkeztét mindenhol félik
Bosszúra éhesen szeli az eget
Pallosa halált oszt nem kegyelmet
Egykoron ő is a mennyben lakott
Embereket védett s óvott
Egy nap fordult a sors kereke
Kiket védett azok fordultak ellene
Támadásuk váratlan volt s hirtelen
Védekezni ellene lehetetlen
Kiűzték őt a mennyből
Távoznia kellett a kék égről
Szárnyait elvették tőle
Száműzték örökre a földre
Az eset őt meg nem törte
Száranyait lassan újranövesztette
Fehér ruháját feketére cserélte
Hold fényében pallosát elkészítette
Visszatért az éjszakai sötét égre
Erővel táplálja hold ezüst fénye
Kik bántották sorra levadássza
Őrülten hajtja bosszúszomja
Ha ártottál neki Te is valaha
Zárkózz be éjszaka otthonodba
Csillagos égen fáradhatatlanul vadászik
Pallosán a hold ezüst fénye szikrázik
Talán eljön az idő mikor megpihenhet
Démonjaitól szabadulva nyugodtan élhet
Szeméből könny csordul ki gyakran
Egyedül van s nagyon boldogtalan
Talán egyszer véget ér küldetése
És emberré válhat ő is végre...