4. rész

                                             A lány

   Gyakrabban kéne újjászületni, ez járt a fejében. Vidám volt és felszabadult, évek óta nem érezte ilyen jól magát. Élvezte a nap lágyan simogató meleg sugarait, soha nem érezte ilyen kellemesnek a város zsibongását. Zephyrre pillantott, a nekromanta olyan volt mint egy morcos törpe, neki szemlátomást nem esett jól annyira a meleg és a nyüzsgés.

-       Rossz rád nézni komolyan, az ember életkedve elmegy. – szólt mosolyogva – Úgy láttam öt utcával arrébb van a temető menjünk inkább oda? Ott jobban éreznéd magad?

-       Nagyon vicces vagy ma gyermekem. – morgott a nekromanta – Jó lenne ha inkább lelkileg készítenéd magad, mert nem egyszerű dolgok várnak Rád. Látod ott szemben azt a kocsmát? Az alagsorában van a szekta központja. Ezt intézzük el először és lehetőleg úgy, hogy ne élje túl senki.

-       Mindezt, hogy képzelted? – csattant fel – Bemegyek egyedül egy szemlátomást dugig tömött helyre, majd a csaposhoz sétálok, hogy hello itt vannak lent Amorn követői? Megmutatod, hogy jutok le hozzájuk? Remélem nem gond ha megölöm mind? Még azt sem tudom, mire vagyok képes, mert lehet nem tűnt fel Neked holtak óvóbácsija, de elfelejtettél tájékoztatni pontosan mit is csináltál velem. Annyit tudok, hogy nem itt kellene lennem melletted, hanem pár utcával arrébb kéne már rég heverésznem a hűvös föld alatt!!

A végén már szinte kiabált, pár járókelő kíváncsian pislogott rájuk. Zephyr csitítóan felemelte a kezét, de ez csak olaj volt a tűzre, még hevesebben folytatta:

-        Azt is mélységes kussal övezed második teremtőm, hogy mi van a lányommal és egyáltalán hol van? Azt sem értem miért nekem kell bemennem oda és vérfürdőt rendezni, amikor itt vagy Te, hatalmas mágiával és hiper - szuper csapattal? Annyira mégsem jók? Amúgy ők miért is nincsenek itt? Végül pedig ha már egyszer a holtak úgy táncolnak ahogy fütyülsz és mint mondtam nem messze a temető akkor miért is nincsen még itt a holtak serege bamba arccal a parancsaidat lesve?

-       Ha tudtam volna, hogy ennyit beszélsz, akkor pár perccel később megyek oda és zombit csinálok belőled, azok legalább csendesek és ami a legfontosabb engedelmesek. Azért nem én csinálom, mert Amorn minél később tudja meg, hogy én állok az egész mögött annál jobb. Ezért is nem maradhat túlélő sehol. Ha csak annyit tud,hogy egy kalandozó csapat nyomoz utána abban semmi meglepő, egy kisebb birodalom vagyona lett már vérdíjként kitűzve rá az elmúlt sok száz év alatt. A lányod pedig hamarosan majd láthatod ígérem. Most menj be kérlek és ha lehet próbálj meg semmit sem csinálni addig, amíg segítség nem jön. Meg fog érkezni hamarosan a csapat egyik tagja, aki segít. Próbáljátok nem megölni egymást jó?

Nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, de Zephyr villámgyorsan eltűnt mellőle.  Vállat vont és átment az utca túloldalára, majd benyitott a kocsmába. Első gondolata az volt, hogy egyből ki is fordul onnan, mikor megcsapta a tömény füstszag és a hatalmas zaj. tele volt a helyiség férfiakkal és különböző lényekkel, nőt vagy annak látszó teremtményt nem látott. Kiszúrt a sarokban egy egyedül álló asztalt és odasietett, majd leült. Méla undorral nézett körbe, remélve az elriasztja az esetleg kíváncsiskodókat. Pár perc múlva megjelent az első érdeklődő az asztalánál, egy izzadságtól és borszagtól bűzlő poros horpadt páncélt viselő zsoldos személyében. Mosolyogni próbált, bár ne tette volna. Fogai csak mutatóban voltak.

-       Kegyed idevalósi? A ruhájából ítélve nem szegény sorból való, attól tartok elkélne a védelem magácskának, sok itt a sötét gazember.

Először nem tudta sírjon vagy nevessen. Átkozta Zephyrt, amiért bő, hosszú ujjú selyemblúzt erőszakolt rá, mondván az takarja a tetkókat és szabad mozgást biztosít. Lehetne akár igaza is, de így valami pénzes nőnek hiszik. Eszébe villant az is,hogy pénzt elfelejtett adni a hullagyalázó, majd azon tűnődött ha az illető magát nem tarja a rossz arcú egyének közé akkor vannak vajon nála sokkal rosszabbak vagy csak nem nézett tükörbe?

-       Felajánlása kedves uram szívmelengető, de nem tartanék igényt rá, tekintve, hogy egy barátom hamarosan megérkezik ezzel a szándékkal. Erőfeszítését viszont nagyon becsülöm, igazán szerencsés lehet majd az aki a maga erős karjait választja támaszul. További szép napot kívánok!

Elfordult a zsoldostól, de az nem mozdult, szemlátomást próbálta feldolgozni amit hallott. Szemében lassan kezdett felismerés csillanni és egyben düh is. Nagyot sóhajtott ezt látván, úgy látszik a férfiak képtelenek érteni a szóból. Jobb kezét leengedte a háta mögé, szeme zölden villant. Érezte ahogy a jobb kezére tetovált lánc megelevenedve a kezébe csúszik, majd halkan csörren a földön. Megnyugtató volt érezni a hűvösét. Megfeszültek az izmai, várta mit lép a férfi.

-       Nem hallod mit mondott a barátnőm? Tipli innen kisfiú vagy elfenekellek – csattant egy női hang a háttérből.

A zsoldos mérgesen perdült meg, kardja markolatán a kezével, majd megmerevedett, mikor a lángoló pengéjű tőrt megérezte a nyaka előtt. Motyogott valamit majd gyorsan eltűnt.

     Látva a fejleményeket, megnyugodott. Szeme újra villant egyet, a lánc visszaköltözött a karjára. Megmentőjét méregette, érezte a mustra kölcsönös. Nála kicsit alacsonyabb nő állt vele szemben. Könnyű bőrvértet viselt, szíve fölé lángnyelvek voltak belevésve. Két karján vörös lángnyelvek kanyarogtak. Sötét szemeivel őt méregette, majd miután alaposan felmérte, lehuppant a vele szemben a székre és megszólalt:

-       Ahogy a pasikkal tudsz bánni aranyom, tuti nem egyszerűen lett gyereked.

-       A lányomat még egyszer ne emlegesd mert megbánod!

-       Nyugi van Drága, ne most akarj erősködni, hamarosan lesz rá módod. Még annyit, hogy már sejtem kire ütött a kishölgy és honnan van a tündéri stílusa. A nevem Erin, Zephyr küldött.

-       Van elképzelésed mégis mit csináljunk és hogyan?

-       Igen. Látod ott a másik sarokban ülő hat fős társaságot fekete páncélban? Egy északi klán harcosai, felesküdtek Amornnak, ők őrzik a lejáratot. Maga az ajtó tőlük van jobbra rögtön, ott lehet lejutni. Generálunk egy aranyos tömegbunyót és akkor feltűnés nélkül ki tudjuk az őröket iktatni és lemenni. Lent fogunk találni egy oltárt ami segít Amorn lelkének vándorolni. Azt kell elpusztítani, kinyírunk mindenkit és mehetünk is. Ha ügyesek leszünk akkor este már látod is a lányodat majd.

-       És hogy lesz bunyó?

-       Csak figyelj aranyom! – szólt majd felállt és elindult a pult felé.

Nézte Erint ahogy távolodott tőle. A pulthoz lépett, majd beszélgetni kezdett az ott levőkkel. nem lehetett érteni mit mondott, de a férfiak kezdtek egyre hangosabbak lenni, majd hírtelen egymásnak estek. Erin futva indult visszafelé, közben egyre jobban elszabadult a pokol. Zölden villant a szeme a két kezébe belesimultak a nehéz láncok. A papnő kezében már ott volt a két lángoló pengéjű tőr, fejével a célpontok felé intett. Elindult feléjük, látta, ahogy felpattannak és kardot rántanak, de az ajtótól nem mozdultak. Két karját a feje fölé emelte, majd feléjük csapott. A láncok süvítve szelték a levegőt, majd célba értek. Két katona a földre rogyott azonnal, a többiek mozgásba lendültek, szétváltak és támadtak. Bal kezét visszarántotta, a lánc hangos csörgéssel tekeredett az alkarjára. sebesen közeledett felé szemből egy penge, az alkarján levő lánccal blokkolta, majd kifordult és gyomron rúgta támadóját, aki hátraesett. Még földet sem ért, amikor a jobb kezében levő lánccal a fejére vágott, majd egy rántással azt is feltekerte az alkarjára. Háta mögül mozgást hallott, megpördült és látta a felemelt kardot, ahogy a feje felé lendült. Alkarjait keresztbe tette, feje fölé emelte és megakasztotta a csapást. Egy pillanatig így álltak, látta  a katona szemében a vérszomjat. Váratlanul ellökte a pengét majd kezeit leengedve előrelépett és tiszta erőből ellenfele arcába fejelt. Azonnal érezte, hogy ez nem volt élete döntése, mert bár ellenfele erősen tántorogni kezdett, megszédült egy kicsit ő is. Jobb majd bal ököllel is megütötte, majd a már összeroskadó férfi tarkójára vágott lánccal védett alkarjával. Az utolsó pillanatban vette észre szeme sarkából az érkező pengét, annyi ideje volt csupán, hogy hátrakapta a fajét, de még így is a nyakát felsértette ellenfele kardja, érezte a kiömlő vér melegét a bőrén. A láncok életre keltek kezeiben, jobbal majd ballal is lecsapott, a férfi holtan terült el. Körbenézett, látta Erint ahogy felé fut. A kocsma közönsége még lelkesen csépelte egymást, kis magánszámuk senkinek sem tűnt fel. Erin nem vacakolt az ajtó kinyitásával, egy lendületes rúgással beszakította azt majd megindultak lefelé a lépcsőn.  Hosszas rohanás után jutottak az alagsori helyiségbe. Két katonát és egy csuklyás papszerűséget leltek lent. Az őrök kardjuk felé nyúltak,de szeme villanásával útnak indította felkarjáról a tetovált tőröket. A ruhája kiszakadt, a két katona holtan rogyott össze. A csuklyás felé indult, jobb kezében csapásra emelkedett a lánc, szeme sarkából látta  a szoba végében az oltárt amit kerestek. Erin dermedten állt, láthatóan koncentrált valamire majd felkiáltott:

-       Ne öld meg!!

Az utolsó pillanatban fogta vissza a csapást, a láncot alkarjára tekerte.

-       Jönnek az utcáról errefelé sokan, Zephyr most szólt. Sokan vannak, a csapat másik fele elég messze, egy mód van,hogy ezt megússzuk és kijussunk. Láncold a faszit az oszlophoz,de gyorsan!

Érezte a hangjában, hogy komoly a dolog. A fickó vonakodott megindulni, ezért a gyomrába térdelt és az oszlop felé lódította. Bal kezéről levette a láncot, a csuklyás csuklójára tekerte és az oszlophoz erősítette.

-       Lépj hátrébb és bármi is történjék ne mozdulj amíg nem szólok vagy itt halsz meg!

Erin a félelemtől remegő férfihez lépett és tőrével egy kört rajzol köré, amibe rúnákat vésett. Mikor végzett mélyen a pap karjába vágott pengéjével, majd saját kezén is sebet ejtett. Véréből a férfi fejére csepegtetett. Hátralépett, mormolni kezdett, a rúnák vörösen felizzottak. A kántálás egyre hangosabb lett, majd Erin keze lángolni kezdett. Egy mozdulattal, lángra lobbantotta a csuklyást , aki a félelemtől és fájdalomtól ordítani kezdett.  A lépcső felöl egyre nagyobb hangzavart lehetett hallani, léptek dobogását, fegyverek csörgését. Visszafogta az ingert,hogy megmozduljon, Erin hangjában volt valami ami arra ösztönözte vegye őt komolyan. A rúnák ragyogása lassan vakító lett, majd hírtelen kihunytak. Az addigi fájdalmas ordítás helyett, falakat rengető bömbölés harsant fel. A csuklyás helyén egy démon született, teste, végtagjai lángoltak. Egy mozdulattal kiszabadította magát, a lánc hangos csörrenéssel esett a padlóra, majd hívó szavának engedelmeskedve visszakúszott a karjára. Az ajtóban megjelentek a katonák, dermedten figyelték a démont. Egy pillanatig semmi nem mozdult, majd Erin a jövevényekre mutatott és a lény megindult. Pár percig halálsikolyok visszhangzottak mindenhol, majd csend lett. Erin az oltárra mutatott, a démon pár mozdulattal darabokra törte, elégette. Mikor végzett, teremtője tőrével megtörte az egyik rúnát, mire a lény eltűnt és csak a pap szenes hullája maradt a helyén. Teljesen le volt nyűgözve, hasonlót még csak nem is látott. Éppen szólni akart, amikor látta, hogy társa kicsit megbicsaklik és dőlni kezd. Gyorsan elkapta, majd a földre fektette. Erin elmosolyodott:

-       Semmi baj, csak elég rutintalan vagyok még az idézésben és nagyon kivette az erőmet. Segíts fel és menjünk, a lányod már vár.

Nem vitatkozott felsegítette és elindultak kifelé. Az egyik őr köpenyét felvette vállára, ne legyen feltűnő szakadt ruhája. A kocsmában helyreállt a béke, köszönhetően a nagy számban megjelent városi őrségnek. A csendben kisurranó két nőt nem is igazán figyelte senki. Bő fél óra múlva már lóháton vágtattak a csapat szállása felé, tudván az első lépést megtették, de számos még hátravan.

                                        Északon

 Bár uruk teste be volt zárva, az orkoknak nem volt kétségük afelől, hogy nem jelent nekik sok jót ha rosszkedve van. A levegőben fenyegetés és düh érződött. Amorn tombolt a börtönében. Az egyik fontos állomásával megszűnt minden kapcsolat, idő amíg máshonnan oda tud küldeni embereket, hogy kiderüljön mit történt. Hosszú évek óta először fenyegetést érzett. Dühében börtöne falába vágott, de tudta ez nem megoldás. Mély levegőt vett, hogy hangja ellentmondást ne tűrjön.

-       Hozzám!! – sziszegte nem evilági hangon.

 A szoba sötétjéből egy árny kúszott felé, majd várakozón megállt előtte. Kifejezéstelen szemeiben életnek nyoma sem volt. Várta mestere parancsát.

-       Tudd meg, hogy mi történt, keresd meg a felelősöket és öld meg őket! – sziszegte Amorn.

-       Igen Mester!

Az árny nesztelen kisurrant a szobából és vadászatra indult.