A küldetés 1.rész

Igyekezett minél halkabban venni a levegőt, miközben futott. A tető széléhez közeledve rágyorsított, majd elrugaszkodott. Rövid repülés után megnyugató volt érezni ismét a tetőt a lábai alatt. Ez egy olyan újdonság volt, amihez nehezen tudott hozzászokni. Nosztalgikusan gondolt vissza azokra az időkre, amikor még az utcán sétálva indulhatott küldetésre az emberek között fényes nappal, nem a tetőkön ugrálva a sötét éjszaka és rejtőzködve.

    Ruhája fekete volt akár az éjszaka, barna haját fekete csukja takarta. Lábán a csizma saját készítésű volt, lépteinek zaját igyekezett vele elnyomni minél jobban. Tudta veszélyes, de az agya megint kezdett elkalandozni a múltba, eszébe jutott a döntés mely mindent megváltoztatott. A Fekete Özvegy klán tagja volt gyerekkorától fogva. Gyilkosnak képezték ki, megtanították használni a mágiát és megtanult gyilkolni is vele. Kimondottan férfi célpontokra voltak specilaizálva, rengeteg megbízást kaptak, csalódott vagy dühös nőktől. Számtalan sikeres küldetés után egyszer nem volt képes megölni a célpontját, inkább megszöktette. Nem is ez okozta a vesztét, voltak másnak is sikertelen küldetései. A rend szabályai szigorúan tiltották, hogy akár egy tagjuknak is gyereke lehessen. Ő nem bírt ellenállni a kísértésnek és pár hét múlva érezte, hogy gyereket vár. Nem volt kérdéses, hogy megtartja, így megrendezte saját halálát és igyekezett eltűnni. Jól tudta a rendet sokáig nem verheti át, de talán annyi ideje lesz, hogy megszülje a kicsit. Gyönyörű kislánynak adott életet, de sokáig nem örülhetett, mert nyomára bukkantak és menekülniük kellett. Egy dologhoz értett csak, azt csinálta a továbbiakban is, de gondosan megválogatta célpontjait. Gyakorta kellett változtatni a városokat ahol lakott, a rend kitartóan üldözte.

    Ennek már 14 éve sóhajtott fel magába majd eszébe jutott a lánya és az aggodalom vajon mit csinál otthon. Egyre nehezebb volt kordában tartani, néha komolyan fenyegette a biztonságukat. nagyot sóhajtva rugaszkodott el a tető széléről, majd a levegőben döbbent rá: elszámolta magát, mert nem figyelt eléggé. Egy utolsó kétségbeesett mozdulattal sikerült egyik kezével elkapni a peremet. Hatalmas fájdalmat érzett a vállába, de kapaszkodott tovább összeszorított fogakkal, hangtalanul. Erőt gyűjtött majd fellendítette másik kezét is, szótlanul lógott. Lentről lépteket hallott erősödni, majd meglátta az őrség masírozó tagjait. Lándzsájuk hegyén táncot járt a kezükben tartott fáklyák lángja. Míg arra várt, hogy eltávolodjanak a két kezén levő tetoválásokat nézegette. Az egész teste tele volt varrva, csak a nyakán és fején nem volt egy sem. Két karján gyönyörű rózsák futottak. Mikor végre csend lett, elkezdett halkan mormolni, szeme zölden kezdett fényleni. A rózsák a kezén megelevenedtek, felkúsztak a tetőre és folytatták útjukat a legközelebbi kéményig, amire rátekeredtek. Mikor érezte, hogy feszülnek elengedte a peremet és felhúzta a rózsákon magát a tetőre. Szeme elkezdte visszanyerni eredeti barna színét, a rózsák eltűntek és újra ott voltak a kezén mint tetoválások. Habozás nélkül futott tovább, immár koncentrálva, minden tényezőt kizárva.

  Pár perc múlva egy szobor mellé kuporodva kémlelte a helyet ahova be kellene jutnia. Hatalmas kupoláján levő aranykereszten meg-megcsillant a hold ezüst fénye. Faragott téglákból álló magas falain mindenhol fáklyák lobogtak, előtte a tér tele volt katonákkal. Nagyot sóhajtott csalódottságában, pedig tudta a Dómba nem lesz egyszerű meló. Bent valahol várta a célpontja az egyház egy igen magas rangú vezetője, akiről köztudott fiatal gyerekek iránti vonzalma. Mikor meghallotta tudta tennie kell valamit, szinte ujjongott amikor megbízást kapott rá egy áldozat szüleitől. Szép dolog a lelkiismeret, de az ember pénzből él. Nem is a bejutás tűnt nehéz feladatnak, inkább a kijövetel ígérkezett szinte lehetetlennek. Elmosolyodott mikor eszébe jutott egy régi barát ígérete, úgy döntött szaván fogja. Felhúzta a ruhát a derekán és láthatóvá vált egy odatetovált galamb. Szeme zöldes színűvé változott, pár másodperc a múlva a madár megmozdult, majd elválva testétől a levegőbe röppent. Odarepült a fejéhez, meghallgatta az üzenetet majd eltűnt a sötétben.

   A kijutást elintézve szabaddá tette hátát és vett pár mély levegőt. Amire most készült még sosem próbálta és fogalma sem volt mekkora erőfeszítést igényel majd. Mormolni kezdett, szeme bezöldült. A hátára tetovált két szárny lassan megmozdul, majd szépen lassan elkezdtek nőni és kinyílni. Megnézte az árnyékát és boldogan nyugtázta, hogy az árnyéka egy angyalt mintáz. Mielőtt lett volna ideje eltöprengeni a várható veszélyeken a magasba szökkent. A hatás leírhatatlan volt amit repülés közben érzett, megszállta a korlátlan szabadság izgalma. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, majd kitárta szárnyait és siklani kezdett a kupola felé. Nem volt már messze a cél amikor a fejébe éles fájdalom nyilalt és nem tudott összpontosítani. A szárnyak hirtelen eltűntek és visszakerültek a hátára, ő pedig zuhanni kezdett. Hatalmas robajjal ért földet a kupola mellett a tetőn. Az őrök kiabálni kezdtek lent, a levegőben nyílvesszők suhogtak. Nagyokat nyögve próbált talpra állni, de mindenhol fájdalmat érzett. Tudta másnapra tele lesz kék foltokkal, de remélte más problémája nem lesz. Tudta takarékoskodni kell az erejével, eléggé túlvállalta magát a repüléssel, el is ment a kedve hosszú időre tőle. Sikerült behúzódjon a fal mellé, így a nyílvesszőktől legalább védve volt. Letépte ruhájának ujjait, majd szabaddá tette a hasát is. Láthatóvá váltak a tetovált virágok, pengék, indák a testén. Az első ablakhoz sietett és egy határozott rúgással betörte azt. Érezte ahogy az üvegszilánkok belevágnak a húsába majd utána a folyó vére melegét, de sietnie kellett. Bemászva egy szűk folyosóra jutott, elkezdett rohanni arra, amerre a célpontját sejtette. Futó léptek zaját hallotta szemből, pár pillanat múlva megjelent három őr, akik azonnal nekitámadtak. Nem lassított, szeme zölden villant, jobb és bal karjáról leröppent a két tör és a két szélső őr torkában pihent meg. Levegőbe szökkent és a harmadik őrt tiszta erőből mellkason rúgta. Hallotta a csontok ropogását,de oda sem nézve rohant tovább. A két tőr visszaröppent a karjára. Kiért egy terembe a hírtelen éles fény kicsit elvakította. Sziszegést hallott jobbról, villámgyorsan levette magát a földre, hallotta a falnak csapódó nyílvesszők hangját. Egy bukfenc után újra talpon volt és rohant tovább. Két oldalról újabb katonák tűntek fel, de hamarosan tőrrel a nyakukban rogytak össze. Csak rohant és rohant, fejébe a fájdalom egyre nőtt, túl sokat kell varázsoljon, elfogy lassan az ereje. Megállíthatatlanul tartott a célpontja felé. Balról újabb őr érkezett, kardjával felé csapott, de egy erőteljes rúgástól visszarepült ahonnan. Meglátta maga előtt az aranyozott ajtót, kopogás nélkül a lábával nyitott be. A célpont kb 50 év körüli férfi a szoba közepén állt, tőrét egy kisfiú nyakához tartva. Megállt, vett egy pár mély levegőt, majd mielőtt a férfi bármit mondhatott volna karjáról kivágódott a futórózsa, és szorosan a nyaka köré tekeredett. A férfi elejtette a kést és a nyakhoz kapva földre rogyott. Próbálta letépni magáról, a kezén számos sebet ejtettek a tövisek. Pár másodperc múlva nem mozdult többet. A kisfiú egy halk köszönömöt rebegett majd kirohant a szobából. A rózsa visszaröppent a kezére. Egyre erősebb zajt hallott kintről, lassan megfordult. Gondolatban felkészült a halálra, lánya töltötte be minden gondolatát. Az őrség előre szegezett lándzsákkal nyomult be, lassan körbevették. A végzetes szúrást várta, amikor fülsüketítő bömbölés rengette meg a falakat, majd éles vonyítás követte. Fáradtan elmosolyodott, a galamb célba érkezett. A barátja nem hagyja cserben. Az őrök tanácstalanul néztek össze a kintről jövő sikolyokat hallgatva. A csatazaj egyre közeledett, pár férfi kezében kezdett megremegni a lándzsa. A folyosót futó léptek döreje zengte be, valami hatalmas közeledett. Pár másodperc múlva megérkezett a lény, az őrök menekültek volna,de nem volt hova. Megrémülve nézték az ajtóban álló hatalmas vérfarkast. A lány csak mosolyogott barátjára. A farkas mozdulatai szemmel alig volt követhetők, az őrök mire feleszméltek halottak voltak. Lábai felmondták a szolgálatot, kezdett elsötétülni a világ előtte. Még érezte a meleg izmos karok szorítását, ahogy elkapja és felemeli a barátja, de utána elsötétült a világ.

   Mikor kinyitotta a szemét otthon ébredt a saját ágyában, lánya aggódó tekintetét látva. Mosolyogva ölelte át és örült,hogy élve kikerült a pokolból, de tudta hamarosan újabb feladat érkezik.