Az életben adódnak olyan szituációk amikor döntés elé kerülünk. Hagyunk elveszni valamit ami fontos vagy felvesszük a kesztyűt és kűzdünk érte. Ez a harc nem olyan látványos mint a fiolmekben, komoly elhatározást igényel és sok erőt. Ha belevágunk, tisztán látnunk kell magunk előtt a célt.
Az ilyen harcokban fontos tudni, hogy ne számítsunk mások segítségére. Ne azért mert esetleg nem akarnak, hanem mert nem tudnak. Amikor nem egy tárgyért hanem valakiért harcolunk akkor azt egyedül kell megoldani. Támogatást kaphatunk és sokat segít ha van valaki aki útmutatást ad vagy az esetleges ötleteinket véleményezi, de az érdemi rész kizárólag ránk marad. Tudnunk kell letisztázni magunkban, hogy mi vezetett odáig, hogy veszni látszik az, ami fontos volt. Amint ezzel tisztába kerülünk, már lesz egy támpont amin el lehet indulni. Az ilyen harcok sosem hoznak gyors eredményt, nem lehet tudni mikor látható igazi eredmény.
Kerüljünk bármilyen mélyre, harcolni mindig érdemes. El lehet süllyedni az önsajnálatba, de az nem vezet sehova. Meg kell próbálni helyrehozni ami elromlott. A siker közel sem garantált, de legalább biztosak lehetünk abban, hogy megtettünk mindent. Amíg egy egészen pici esély is van menni kell előre és nem szabad feladni.
Harcolni megalkuvás nélkül, ez a harcos útja
